pillangóhatás

muszáj azzal kezdenem, hogy a kedvesem laptopjáról blogolok. :)
a blogíró pozició ugyanaz, és eszembe is jutott az első blogírós időszak. az a vicces (vagyis inkább a: nem véletlen), hogy pont egy ugyanilyen elrendezési lakásban voltam. a szobánk is ugyanott van, és még az ágy is pont ugyanúgy, ahogy itt. az ajtóval szemben, ahogy belépsz jobbra. onnan azért költöztem el, mert nem tudtunk megengedni olyan drága kintlakást (60/félszoba). innen pedig azért fogok, mert megengedhetek már magamnak ennél drágábbat is. nyugalom-vásárlás. jó napot! egy kis nyugalmat kérek! itt fogyasztanám, de az nem lehetséges, úgyhogy elvitelre lesz. magunkért. és még sok minden mást is fel tudnék sorolni, de ezek a döntő érvek a pro és kontra listán. és ezt már csak fejben kellett megírjam :)

húha. de jó érzés ezt. ezeket leírni.

úgy gondolom, hogy egy ember abból ismerhető meg a legjobban, hogy miként kommunikál. vannak emberek, akiket annyira korlátoz az, hogy miként írják le a szavaikkal a világot, hogy ki sem tudnak mozdulni belőle. nem képesek annál tovább látni, mint amíg a saját világuk tart. ez szomorú. igazából eddig idegesített, meg nagyon zavart az ilyen, de mostmár csak sajnálom az ilyen embereket. hiszen nem lesznek képesek megismerni új nézőpontokat, nem fognak tudni egy jót (!) vitatkozni valakivel, és érveket, ellenérveket felhozni. csak a saját interpretiációjukat fogják hajtogatni, és amire még képtelenek, az a meghallgatás. szomorú.

ha nem vagy képes látni a hibáidat, hogy is tudnád kijavítani őket? én szeretnék fejlődni. nagyon nagyon sokat. és úgy érzem, nagyon jó irányba haladok az önismeret útján. :) lehet, ez az egész lényege? mármint, ezzel tud igazán lényege lenni a dolgoknak? szép gondolat. :)

ma hazafele a buszon, annyira körülfont az érzés: szeretem, hogy kicsordult a szememből a boldogság.

most már értem, mit értett azalatt az egyik legjobb barátnőm (a kettőből), hogy ahhoz képest, amit most érez, visszagondolva az eddigi kapcsolataira, akkor nem is volt szerelmes.
másképp látom már én is. legalábbis ez most mélyebb eddigi bármilyen kapcsolatomnál. még nem is éreztem ilyet. ilyen tisztán szeretni.
ezt nem tudom másképp megfogalmazni, de valami olyasmi, hogy ő a legjobb dolog, amit valaha meg kell tanuljak. :)

szóval most valami megint meg fog változni. és amilyen türelmetlen vagyok ebből a szempontból, azt várom, hogy legyen már megváltozva. a munkában is ez van :))

álom ez csupán, és megragadtam abban a pillanatban a valóságban, amikor gondolkodom, hogy leugorjak-e abban a magas irodaházban?