akárhogy is...csak

recovery session

ahogy telik az idő, mindig azt hiszem, hogy egyre többet és többet tudok meg. az életről, magamról, meg úgy... a dolgokról. de ahelyett, hogy megbizonyosodnék valamiben, csak egyre bizonytalanabbá tesz ez a sok tudás. mármint, milyen boldog voltam, amíg azt hittem, hogy lehetek boldog. és így tovább. azt hiszem sürgősen el kellene legalább kezdjek hinni az Istenben. vagy megtanuljak motorozni, vagy origamizni, vagy valami. * mert ő olyan dolgokat fogalmaz meg, s úgy, hogy talán nem tudtam volna ilyen szépen kimondani soha. persze nem tud segíteni. mármint én kell magamon segítsek, tudom. de olyan nehéz. lelkesebben beszéltem a right person-ről, mint a nagyról. érdekes. körbevonalazni magam. milyen egyszerű feladatnak tűnt, amikor meghallottam, s most? azt se tudom hogy kezdjem el. * csak épp ne fájdulna bele a szívem mindenbe. * csak folyamatosan fojtogatja az a nyomorult érzés a torkomat, hogy mindent elcsesztem. valahol nagyon rég elkövettem egy hibát, s az vonzotta magával a többit. * és akárhogy is mondom, hogy nem, de igen, haragszom. és dühös vagyok, és akármilyen lazán is viselkedem, nagyon feszült vagyok, és akármit is csinálok, ezt nem tudom kiadni magamból, és felemészt. mert rajtam mindenki túllép, és mindenki továbbhalad, és mindenki boldogan él, csak én állok ugyanúgy egy helyben, és zavar, és fáj. és kibaszottul, kurvára rosszul esik, hogy nem törődnek velem, pedig azt mondták, hogy fognak. és ha ilyen, amikor valakinek fontos vagyok, és egyáltalán valakinek voltam, leszek, és maradok, akárhol, akkor köszönöm, nem is akarom megtudni, milyen ha nem vagyok fontos. * csak tudnék legalább olyan érzéketlen lenni. így sem tudok aludni mondjuk. * haza akarok menni, és félek haza menni. failure. azért amennyire megnyugodtam, annyira rosszul is esik. nem vagyok képes... * semmim nincs, csak időm, s ez a baj; hogy semmim nincs. * hogy lesz ebből gyógyulás? mi az, hogy gyógyulás? abba is belesajdul a szívem, ha a virágokra gondolok. * sose olvasnám el a könyvet, ami rólam szólna.

https://www.youtube.com/watch?v=50VWOBi0VFs

say that you don't want me, say that you don't need me, tell me i'm the fool.

el kell valakinek meséljek mindent. hogy kezdjem el?

segítségre van szükségem. (és ezt életemben először írom le, mondom ki, ismerem be(?) azt hiszem). szakértői segítségre.

talán jobban fájna végleg elengedni, mint ahogy most fáj hogy még reménykedek - végül is.

and i told you when you left me there's nothing to forgive

ennyi megértésről, és szeretetről nem is álmodtam. *kedves tőled*

nagyon gyakran csak az igekötőkön van a lényeg.

úgy ment el mellettem az utcán, mintha egy akármilyen ismerőse mellett ment volna el. áu.

it's hard for me to say, i'm jealous of the way you're happy without me

úgy szeretném, ha jönne (még) valaki, aki el tudja fogadni hogy nem lehetek - olyan - boldog, s úgy is velem marad. aki megérti, hogy nem tudnék úgy írni, aki megérti, hogy mit írok. ... s az se baj, ha a szeme se barna. :)

i'm jealous of the love, love that was in here, gone for someone else to share.

rémálmaim vannak.

but i always thought you'd come back, tell me all you found was heartbreak and misery

elég régen izgultam így. rám mosolygott Isten, azt hiszem. legalább ő.

s akkor vajon végre minden a helyére kerül? vagy csak látszat? hüm.