nem értem

lehet, hogy álomvilágban élek, és lehet, hogy túl pozitívan látom a világot, túl jónak az embert. nem tudom. nem fér a fejembe, nem tudom ép ésszel megérteni, hogy miért ölnél meg valakit. nem értem. nem tudom megérteni. szerintem akkor sem lennék képes erre, ha engem akarnának megölni (na jó, lehet, hogy akkor igen, nem tudom, még nem fordult velem elő ilyen). az oké, hogy időnként nyomatom a rasszista vicceket, meg a cikányozást, de akkor is úgy gondolom, hogy az emberi élet a legnagyobb dolog, amivel valaki rendelkezhet, és csak és csakis a saját döntése kellene legyen, hogy akarja-e vagy nem. hogy tud valaki megölni valakit akármiért? pláne egy telefonért, vagy üzletért, vagy mert sötét a bőre? mi jár annak az embernek a fejében, aki a másiknak a szemébe néz, és elveszi az életét? ezt szeretném megtudni.
ezért mondom, hogy álomvilágban élek. szükségem lenne egy nagy nagy sokkra, ami kizökkent ebből. ezért hívom ki magam ellen a sorsot ennyiszer, de még sose mondta, hogy challenge accepted.
azt se tudom elképzelni, hogy csajok írnak pasiknak olyan smseket, hogy: szia, szeretnélek lesz***ni, átjössz? hát mi ez, könyörgöm? :)) én azt hittem az ilyenek filmekben vannak, de nem. itt körülöttem,  a való világban. amihez úgy látom nem sok közöm van.

összevisszaságoskodások

meg kellene írjam azt a sok mindent. nem akarom, hogy ne legyen időm. nincs is olyan, hogy nincs/ nincs annyi időm, csak inkább alszom, meg filmezek. Az Á. hogy minek kellett jöjjön, s így belekavarjon az életembe, hogy el se tudjak aludni, s úgy várjam azt a pittyegést, mint 6 éves koromban a mikulást? óóó. nem lehet. milyen kemény, hogy mindenki kis érzékeny, meg törékenynek, meg aranyosnak tart. nem tetszik ez nekem. vajon így van? vajon megtörténhet, hogy ilyen hamar beleesek abba a csodálatba? nem ne! nem lehet. csak ne velem szembe állna. nehéz ez a munkáséletszerűség, s meg mennyire az elején járok, te jó ég. mennyi mindent kell még megtanulnom... vessző vessző vessző. vajon kellene még járjak pszichológushoz? vagy akkor így normális a helyzet? mert még elég jónak tűnik. néhanapján. don't you worry there my honey, we might not have any money, but we got our... óóó. sose sóhajtoztam ennyit, és a legrosszabb, hogy tudom, hogy nem szabad, és ha szabadna is esetleg, akkor sem lenne értelme. lehet pont ezért olyan nehéz, hogy ne. és akárhogy gondolkodom, csak az jár a fejemben, hogy még csak ez a hét. még csak ez a hét. még csak ez. még csak. MÉG!
mi az, hogy államvizsga? mi az, hogy GG? mi az, hogy hogy kötőszavas mellérendelt mondat? mikor lesz diplomám? lesz-e valaha egyáltalán?
óóó. csak odabújni, s csak gyere ide, s csak hogy tudsz, s csak egy puszi, s csak egy ;), s csak és megteszi. nem leeheet! én nem szoktam ilyen könnyen és pláne nem ennyire oda lenni. még ha tudnék másra gondolni. de nem. de aztán két hét múlva. csak ezt mondom magamnak, hogy még csak ez a hét.
meg kellene írjam azt a dolgot a testedről.
no love allowed!!!
és most az egyszer nem akarok, és ami különös, hogy nem is tudok úgy gondolkodni, hogy azért nem, mert még a másik fáj. mert nem. meg minek? és mert nem. fura, de tényleg nem. alig jut eszembe is. egyáltalán. hüm.
nem is tudom, mikor beszéltem utoljára ennyi fiúval, de jó volt ez a kis nyári szünet. kellett :)
meg igazából csak várni utálok. várni, hogy írjon, hogy fent legyen, hogy hazaérjen, hogy csörögjön a telefon. bella. HÁT JÓL VAN! sose hiszem el. Uram ég, hogy elestem...
haza akarok menni. és nem akarok hazamenni.

na, de. hamarosan lezáródik ez a folyamat is. épp restanciában van :)