ha egyszer majdnem belefulladsz a folyóba, akkor logikus, hogy utána félsz a víztől, nem?
na, ezért nem akarok kapcsolatot. az egy dolog, hogy kihevertem, hogy majdnem belehaltam, de attól még félek. csak ilyenkor, van, hogy elszáll az agyam, a akkor hülyeségeket gondolok, csinálok, érzek. s eddig nagyjából csak akkor tudtam felismerni, amikor már elég távol kerültem egy-egy dologtól, de szerencsére kezdem megtanulni közelről is látni. egy délután csak azt csináltam, amit valaki mondott, és arra gondoltam, hogy ez jó nekem is. az volt. nagyon.
hirtelen túl sok dolgot tudtam meg magamról, s el kellene menjek valahova egy hetet egyedül, hogy tisztázzam is le :) annyira jó ez a könyv...
az asztal alól: 10 éve halt meg nagytatám. amikor megtudtuk, a testvéremmel bebújtunk az asztal alá, és egész délután nem jöttünk ki, csak sírtunk.
egy ideje gondolkodtam, hogy milyen lesz, ha eljön ez a pillanat, de sehogy sem tudtam elképzelni.
amikor utoljára meglátogattuk, arról beszéltünk, hogy megéli-e, hogy minden unokája megházasodjon. sose fogok többet olyan szalmakrumplit enni. nem bírom kimondani, hogy úgy szerettem. mert én úgy szeretem. csak most a szeretetem lebeg a levegőben.
"nem ezt akartam irni
mikor elkezdtem
teljesen más dolgok voltak bennem, s aztán ez lett belőle, de még bár köze sincs ahhoz, amit mondani akartam :-?
még mindig ki kéne adjam magamból, de már nem tudom megfogalmazni, s idegesit, s nem tudok miatta semmit se csinálni tongue emoticon" - T.I.
kiírni nem tudom magamból, kibulizni sem, az idő se volt eddig nagy segítség, úgyhogy egy dolog maradt... csak attól még félek. úszni sem tudok még.
és ilyenkor hányingerem van a világtól, amiben kell éljek. ezután mi jön? még mi alapján nem lehetsz biztonságban, amiről nem is te tehetsz?
meg a cégtől is. :)
ki kellene sírjam magam, asszem. ideje lenne.
refelxből teszem a kettőspontdét a mondatok után. akkor nem kérdeznek semmit.
