végre megkaptam az előléptetést a munkahelyen. amire konkrétan azóta vágyom, amióta elkezdtem ott dolgozni. a kitartó munka meghozta gyümölcsét, és az eddigi majdnem két hónap elteltével, büszkén ki is jelentem, hogy nagyon szeretem.
összeköltöztem a barátommal. <3 és úgy érzem általa (is) tudok meg sokkal több dolgot magamról. például tudom, hogy nem tudok annál szebb érzést elképzelni a világon, mint amikor egy nap (akár nehéz) után végre egymás karjaiban vagyunk, és elönt az a végtelen nyugodság érzés, ami máskor sose. legszebben megfogalmazva: "Csókot adtál és a szívem megnyugvással terült széjjel." (M. A.)
ebben az évben töltöttem a legtöbb időt önreflexióval.
talán ezzel tudnám a legjobban kifejezni, hogy mire is jutottam. s az a vicces, hogy ez a kép elég régóta ott van a telefonomon, de tegnap este csak így random eszembe jutott valami ilyesmi a kádban fürdés közben, s amikor ma újra olvastam, nem is emlékezve, hogy láttam ezt valaha, nagyon jó érzésem lett. 
hiszen a legtöbbször nem nagyon vágyik többre az ember, minthogy megértsék. legalábbis én így vagyok. viszont nagyon sokáig nem értettem magam, és folyton csak hibáztattam, kritizáltam, nem szerettem. de mára sikerült felfedezni nagyon sok cselekedetem, döntésem, reakcióm eredetét. és másokét is. talán előbb kezdtem el másokat figyelni, mint magam. ezt miért csinálhatja? most miért reagál így? mit és miért? és szép lassan rájöttem, hogy "minden" (mert persze, csomó minden nem, de) csak interpretáció kérdése. hogy te hogyan fogadod be a világot. mi alatt mit értessz. illetve sok vonás, szokás, legfőképp az, amit magaddal hozol. otthonról. egy közegből. egy olyan helyről, ami formál. valakitől, aki miatt lettél valamilyen. (hú, remélem követhető. mondjuk, lehet nem ugyanaz lesz az üzenet, mint amit én szeretnék ;). szóval az vagy, aki vagy. csakmert megtörténtek veled a dolgok. és legtöbbször pedig, ahogy látod épp a világot biológiai/kémiai reakciókból fakad.
nameg az egyik legjobb dolog a beszélgetés. olyan jól tud esni valakivel megbeszélni a dolgokat. olyan szép tud lenni egy félreértést tisztázni, és megérteni valaki (túl)reagálásának okát. ami például egy évekkel ezelőtti rossz emlék miatt is lehet.
nagyon sok mindenkivel jóban lettem idén. legtöbbször első ránézésre el tudom dönteni egy emberről, hogy mennyire tudnék jóban lenni vele. több embert, úgymond kiszemeltem magamnak, hogy: de jó lenne jóban lenni vele! és sokszor azt éreztem, hogy: hm, lehet ő nem akarná. mostmár örülök, és mosolyogva gondolok vissza, hogy milyen sok kiszemeltemmel ( :)) ) sikerült megismerkednem. (neked mit jelent, hogy jóban lenni? :)
az egyik legjobb meg az évben, hogy egy olyan emberrel lettem annyira jóban, akire mára, az első homályos másfél év elteltével nyugodt szívvel gondolok úgy, mint egy barátomra, akiről "sose" gondoltam volna (utálom ezeket a szavakat most már... hiszen nem tudják azt jelenteni, amit kellene. egyik este, egy másik félreértés során például a "minden estét" csak az aznapi estére értette valaki :-") egyik a másik.
mi volt még ebben az évben?
költözés. mármint össze is, meg egyik lakásból a másikba is. elképzeltem valami ilyesmit egy pár évre egy pár éve (igaz, más barátokkal), hogy összeköltözünk, s bandázunk nagyokat, lagzizunk együtt, karácsonyi (és nem csak) vacsorázunk együtt, meg ilyenek :D
2018-ból van két bejegyzés itt. ez a harmadik. és három vázlat. amik a következők:
2018. 03. 08.
És én közben annyira megszerettem, hogy néha úgy érzem, legszívesebben csak úgy magamba ölelném.
A szó szoros értelmében. Csak szoros. És nem pont ugyanaz. Hiszen az atomok szintjén igazából sosem érintkezünk. Érted? Sosem értem még hozzád, a szó szoros értelmében.
Ebben az évben maradt nagyon sok mindenből már csak egy nekem. Szájbalzsam. Nagyszülő. Legjobb barát. B terv. Emlék a hatodik osztályból.
Jó lenne már ezt a határozatlan idejű szerződést is felbontani Istennel. Még mindig nem értem az apróbetűs rész végére, és túl sok minden van, amit ráutaló magatartással be kell tartanom.
Isten ágya meg van vetve, és Isten áldja meg.
Valaki megette reggelire az önbecsülésem.
Nem bírok vele lenni. Amióta egyedül maradt, nem tudom elviselni, hogy ilyen egyedül maradt. És amikor meglátom, és amikor leülök vele szemben, és amikor egyszerre téved a tekintetünk az üres ágyra, én már kell sírjak. De persze nem tehetem meg, érte. Nem megtenni pedig alig tudom. Így nem bírok vele lenni.
2018. 10. 26.
majdnem (2 nap) három hónapja, hogy összeköltöztünk,
***
ja nem. két vázlat van. ezt is annak számoltam. annak is. :D
tehát nem mondhatni, hogy sokat írok. de nem csak blogot. úgy általában.
szeretek visszagondolni minden évre úgy év végén, hogy: akkor is ez volt életem eddigi legjobb éve! ragadtak a nők, mint a le... ja, ez már nem :D
volt néhány év, amikor ez nem sikerült, de örülük, hogy most igen. (mondjuk hátra van még 10 nap, de tudom, hogy holnaputántól végre olyan nyugi lesz, amilyen egy évben egyszer lehet csak, szerintem, és pár évet kihagytam, úgyhogy ez nagyon jó kell legyen/lesz!
szóval boldog vagyok, és végre úgy érzem, nem csak teszem egymás után a lábaimat, hanem haladok valamerre. jó útnak tűnik. ez tűnik a jó útnak. :)
