mért nem beszélsz hozzám?

belefáradtam, hogy mindig mindenkinél erősebb kell legyek. hogy tudjak úgy vigasztalni valakit, amikor tudom, hogy én sokkal rosszabbul vagyok? négy nyár, egy nyár. mindenből megint egy első, s egy második, s még a harminchetedik se könnyebb. hányingerem van ettől a mondattól: jól vagyok! s az újévi fogadalmam, s az a rövid nadrág, s hogy pont akkor kellett megölelje, hogyrohadjonmeg! 2011. S most már az Isten sem választ szét minket. tudod, az hazugság, hogy direkt félreérthetően beszélsz, s tudod, hogy én félre fogom érteni. minek kellett hazudj? s az az kis darab? vagy egyáltalán? gyengeség jele: sms. ha tudnám, hogy te mit gondolsz, nem hibáztatnálak. ha tudnálak, szívből gyűlölnének. ne foglalkozzon inkább velem senki. hányingerem van, a gondolattól is. olyan, mintha nehezebben tudnék levegőt venni. mintha belégzéskor egy súly nehezedre a tüdőmre, ami igazából könnyű, és csak akkor érzem, ha rá gondolok. mosolyogsz, mert valami, vagy mosolyogsz, mert mosolyogsz. egyáltalán nem mindegy, s jó lenne rájönni, mert akkor tudnám, hogy fáj, mert fáj, vagy fáj, mert valami. what am i supposed to do when the best part of me was always you? nem tudom, hogy az-e a baj, hogy nem haltál meg bennem. bennem te tovább élsz szinte mindenemben. ahogy kezelem az embereket, a problémákat. olyan mondatok hagyják el a számat, amiket mintha csak te mondtál volna. s ha ott leszel? inkább ne legyél ott, kérlek. vagy ne legyél ott, vagy velem legyél ott. nem is emlékszel, hogy pont egy éve, mi? and i wonder if you know, how it feels to let you go? eddig két évet ba**tam el, jövő ilyenkor három lesz, s úgy fogok sírni. pedig olyan jól voltam, na. minek kellett? minek kellett ott legyen háromszor is? vagy négyszer... úgy meguntam azt hazudni, hogy túl vagyok rajta. olyan fárasztó volt, hogy - mondhatni - bele is szakadtam. de január óta nem. vágod. pedig úgy fáj zuhanyozni. Produktív szerelmi bánat. milyen szép cím. azóta mintha semmi se jönne össze. óóó, olyan jó, csak érezni, hogy nem fáj. az a legjobb benne, s hogy érzed, ahogy szó szerint csak csúszol szét. elütött a vonat? mindegy, hogy mi mit helyettesít, csak helyettesítse. tenyeret milyen mell. mellet milyen tenyér? na jó, az nem. egyik függőséget a másikért. vagy mindkettőt kicsit? azt lehet? meg szeretném ismerni. félek, hogy annyit változtam, hogy már nem kedvelne. would it make any difference if i got you alone? if i called would you listen? would you hang up the phone? akkor, abban a kanyarban kellett volna meghaljunk. azt mondanám tökéletes életem volt. nem az a lényeg, hogy szeretnek-e, hanem, hogy te szeretsz-e. Rékázhatnék. többször mondtam ki ma a nevét, mint az utóbbi két hétben összesen. s ha szerelmes? nem bírnám ki! s ha elindultam a lejtőn? régen más szobába mentem öltözni, három napja egy konyha közepén nézték ketten a melleimet. levetkőzni a mit? recovery. mióta nem vagyok magamban biztos? s ha semmi se jel? az nem lehet, mert azt mondta: éreztem. elfelejtett randevúnak búja messze száll. slambe száll. alig tudok csinálni valamit, amibe nincs benne. minek kellett, na? minek? ennél szebben: I've been sitting here thinking about all the things I wanted to apologize to you for. All the pain we caused each other. Everything I put on you. Everything I needed you to be or needed you to say. I'm sorry for that. I'll always love you 'cause we grew up together and you helped make me who I am. I just wanted you to know there will be a piece of you in me always, and I'm grateful for that. Whatever someone you become, and wherever you are in the world, I'm sending you love. You're my friend to the end. Love, - mintha csak majdnem mindent elmondott volna, amit én nem tudtam. kezedben tartod az utolsó levelemet. gondolom a többiről már fogalmad sincs. úgy se megyek strandra. inkább csak hidd el, hogy jól - ne bonyolítsuk. áltatom magam, ha kell még százszor, százat. engem te ne sajnálj. pedig foglalkoztak velem, csak tudták, hogy hogy kell. bocsi.   milyen kedves tőled. milyen érdekes.  - olyan drogos feje van, na! - s hát nézz Rékára. én ismerem a Brooklyn baby-t. s még én akartam mondani, hogy ha szerelmes vagy, akkor fájnia kell. hátbzdmeg. egyre kevesebb szó. tart a nullához. haza akarok menni. hazahaza. végül is azt mondta felhív. azért 21 év, az 21. a te szádból a semmit is elhiszem. ha ennek tényleg, így kellett lennie, akkor jó szarul van. cause i'll be waiting here another week, or month, or year. olyan gondolataim vannak. belefáradtam, hogy erősebb kell legyek önmagamnál. 

sttsztk

Egy év telt el.
Egy év alatt talán mindent leírtam, ami lényegtelen, és semmit, amit tényleg le kellett volna.
Ezt mivel már nagyon régóta mondom, hogy az ilyen fontos dátumok, szülinapok, évfordulók, meg ilyesmik, olyanok nekem mint egy új év (és nem csak a január 1-je az), megpróbálom/összefoglalom az elmúlt évet.
Blogbejegyezések: sok.
Kitörölt blogbejegyzések: igen.
Kipipált tervek: igen
Füstbe ment tervek: (a könnyes sóhajt hogy fejezik ki egy-két szóban - ami nem a könnyes sóhaj?)
Boldog percek: shá!
Boldogtalan percek:
Kirándulások: ^_^
Bulik: ajjajj.
S&D&R&R: minthacsakazértértevolnameg
Szakítás: vagy kettő-három
Szerelem: szerelem, átkozott gyötrelem, snánánánáná
Szakítás: ok éve! yay!
Szingliség: na, az egy király dolog :D
Költözés: haza, vissza, el, s most haza megint
Új barátok: :)
Jogsi: 1
Minden egyéb: minden egyéb!

Eltelt egy év.
Boldog szülinapot, blog!

nő

Ma leálltam beszélgetni egy idős házaspárral, jehova tanúi. (Ennyire magányos lennék, vagy csak akartam valaki olyat hallgatni, akit nem hallgatok naponta?) Adtak két szórólapot, és Az Igazságról beszéltek. Megadták az otthoni telefonszámukat, és azt mondták, hogy csak ketten vannak, sosem zavarok, hívjam bármikor őket, ha kérdésem van. (Soha nem akarok olyan mélyre kerülni, hogy valaha felhívjam őket, de a névjegy a pénztárcámban van.) Csak hallgattam, bólogattam, és azon gondolkodtam, hogy mennyire irigylem őket. Az a teljes bizonyosság és meggyőződöttség csillogott a szemeikben, ami az enyémben vagy soha nem is volt, vagy nagyon kiskoromban csak. És nem csak arról van szó, hogy az Istenben való hitről nem tudnék soha ilyen magabiztossággal beszélni, hanem egyáltalán semmiről. Ezt meg szomorúnak tartom. Így búcsúztak el: "Örök életet, kicsi!"

Mintha egy kötélen lépkednék hosszú-hosszú ideje. Vannak idők, amikor teljes egyensúlyomban haladok előre, és vannak pillanatok amikor valami (mostanában bármi) kizökkent, és én megingok. Ilyenkor minden maradék erőmre szükségem van, hogy ne essek le, és ragadjak a földön. Csakhogy, egyre fogy az erőm, és egyre csábítóbb kezd lenni a kemény föld, amelyen pihenhetnék kicsit. Mert már milyen könnyű lenne, csak leszállni, és maradni egy helyben, pont oda kerülni vissza, ahonnan alig tudtam elindulni. "Fogy az erőm, gyűlnek a bejegyzések..." Szóval nehéz. Nehéz megtartani azt a soha-meg-nem-tartott egyensúlyt, egyre nehezebb a végeláthatatlan kötélen botorkálni, főleg úgy, hogy tudom, nem én haladok, hanem az idő visz előre. Mert végül is én alig csináltam valamit, csak kicsit összeszedtem magam, és igyekeztem nem figyelni arra, amire nem szabad. De kimerültem, túl sokáig voltam erős, rám nem jellemzően sokáig, és most le akarok innen szállni! Nem akarok innen leszállni!

Tudom, hogy nem lenne, sőt nincs jogom őt "felvilágosítani" vagy "kioktatni", vagy nem tudom minek nevezzem, mert én mondhatom, hogy: "nem akarok beleszólni, és tudnod kell, ez csak vélemény...", de így is úgy is az lenne a vége, hogy kussoljak! Talán ez a legnehezebb a barátságban. Amikor te látod, hogy valami nincs jól, és hosszas megtapasztalások alapján tudod, hogy mit kellene csinálni, hogy jól legyen - és nem feltétlenül saját tapasztalatok, hanem a "történelem megismétli önmagát alapon..." - de nem mondhatod meg neki, hogy mit csináljon. Persze én szüntelen és nagyon finoman próbálom felnyitni a szemét, rávezetni egy-egy dologra, de kevés sikerrel. Azt meg nem mondhatom, hogy ezt csináld, ne azt! mert az lesz a vége, mint a múltkor... Szóval most hogyan legyek jó barát? Csak hagyjam, és engedjem, hogy csinálja amit jónak lát, habár tudom, hogy szenvedni fog a végén? vagy Csak próbálkozzak és próbálkozzak ezt a szenvedést valahogy megelőzni? Mert tudom, hogy mindenkinek saját buletinje van, és azt csinál, amit akar, de azt is tudom, hogy mennyi minden lenne másképp, ha egyes szituációkban akkor mondták volna el a barátaim a véleményüket, amikor még számított volna, és nem akkor amikor tulajdonképpen már irreleváns volt, mert már minden el volt rontva.

evvel a dalban mondom el, hogy a szívem üzenetét

ha elmennék egy jósnőhöz, a múltra kérdeznék rá.
- a jövő annyira nem érdekel. -
tudjam mi volt igaz, s mi nem.

átsírni a nyár utolsó éjszakáját

azt álmodtam meghaltam

rátette a kezét a karomra.

az jelent valamit, hogy a pólója még mindig a kedvenc pizsamám?

burjánzik bennem a bánat.

senki nem szerelmes belém. milyen fura érzés.

tessék! szavak. játsszál szépen!

meguntam az ikszelgetést.

szia. jól vagy-e kincsem?

csillagsírás

"nagyon ügyes voltál!"

legalább a bátorsággal nincsenek gondjaim.

tényleg meg fogom nézni a Big Bang Theory-t. tényleg.

ez nem én vagyok. ez az öntudatlanul átvett emberi viselkedések összessége.

mert én ba**ok rá, hogy reggel, vagy este.

Értem, hogy az ember megszületik és meghal.
Csak azt nem értem, hogy mi van a kettő között.

játszani, boldognak látszani.

néha azt kívánom, bár ne látnék.

milyen érzés lehet meghalni?

kígyólábnyomba léptem

úgy gondolom, nagyon sokat változtam, amióta utoljára találkoztunk, és félek, hogy vagy nem fogsz kedvelni, vagy hazudnom kell.

miért írok ilyen gyakran megszólító módban?

szólíts meg.
szólíts.
szólj!
(legalább)

Boldog szülinapot. O. Réka

"ott muszáj ugrálj, hanem meghalsz"

nem az a baj, hogy nem jött össze, hanem, hogy elment a kedvem.

annyira ideges vagyok.

havazhatna is, hisz csak június

bi

(mikor) ki az a te?

idegesít, hogy lebontották azt a helyet, ahova el akartalak vinni.

tegnap, egy emlékben, valaki más arcát láttam a tied helyén.

-mi a baj? ... azon kívül?
-azon kívül, hogy nem lehet együtt a szerelmemmel? semmi...

s én még azt hittem, hogy vége.

-itt van sa...

béküljetek ki! akármi történik velem, még mindig azon az elven vagyok, hogy ha két ember szereti egymást, akkor azok legyenek együtt.

most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.

csend

füst a buborékban

csak találj ki egy kontextust, s egyből szöveg.

Süveg Márk

"ez amúgy egy smiley. a smiley-aim mindig olyan szomorúra sikerülnek, nem tudom miért." - baszki. ki beszél még így?

KK

árnyékkövetés

mondvacsinált szerelem

"én azt akarom, hogy ragyogj"

már csak azért sem vethetek ennek véget, mert tudom, tönkretenném az életét

miért nem tudom eldönteni, hogy mi a valóság, és mi nem?

Kosztolányi: Bolondok

és ha tényleg én nem vagyok jófej? akkor mi van?

egy másik életben én csinálom a szalmakrumplit, ő a bécsit, és házasok vagyunk.
és koncertbusszal megyünk a turnékra.
és minden este elénekeljük a Csonka verset.
és én nem szeretek mást, csak őt.

angyalszemű.

az az ember, aki ha akármikor azt mondaná, hogy gyere! én mennék.
(ahogy múlnak a szerelmek, úgy nő az ilyenek száma.)

bújj ide!

nem csinálni semmit.

harapj fűbe!

kelj fel! és járj, vagy csak simán kelj fel...

ne hívják Rékának a barátnődet, naaaa! (miért nem érti meg senki?)

vagy dühös vagyok, vagy szomorú.
válassz!