nem értem

lehet, hogy álomvilágban élek, és lehet, hogy túl pozitívan látom a világot, túl jónak az embert. nem tudom. nem fér a fejembe, nem tudom ép ésszel megérteni, hogy miért ölnél meg valakit. nem értem. nem tudom megérteni. szerintem akkor sem lennék képes erre, ha engem akarnának megölni (na jó, lehet, hogy akkor igen, nem tudom, még nem fordult velem elő ilyen). az oké, hogy időnként nyomatom a rasszista vicceket, meg a cikányozást, de akkor is úgy gondolom, hogy az emberi élet a legnagyobb dolog, amivel valaki rendelkezhet, és csak és csakis a saját döntése kellene legyen, hogy akarja-e vagy nem. hogy tud valaki megölni valakit akármiért? pláne egy telefonért, vagy üzletért, vagy mert sötét a bőre? mi jár annak az embernek a fejében, aki a másiknak a szemébe néz, és elveszi az életét? ezt szeretném megtudni.
ezért mondom, hogy álomvilágban élek. szükségem lenne egy nagy nagy sokkra, ami kizökkent ebből. ezért hívom ki magam ellen a sorsot ennyiszer, de még sose mondta, hogy challenge accepted.
azt se tudom elképzelni, hogy csajok írnak pasiknak olyan smseket, hogy: szia, szeretnélek lesz***ni, átjössz? hát mi ez, könyörgöm? :)) én azt hittem az ilyenek filmekben vannak, de nem. itt körülöttem,  a való világban. amihez úgy látom nem sok közöm van.

összevisszaságoskodások

meg kellene írjam azt a sok mindent. nem akarom, hogy ne legyen időm. nincs is olyan, hogy nincs/ nincs annyi időm, csak inkább alszom, meg filmezek. Az Á. hogy minek kellett jöjjön, s így belekavarjon az életembe, hogy el se tudjak aludni, s úgy várjam azt a pittyegést, mint 6 éves koromban a mikulást? óóó. nem lehet. milyen kemény, hogy mindenki kis érzékeny, meg törékenynek, meg aranyosnak tart. nem tetszik ez nekem. vajon így van? vajon megtörténhet, hogy ilyen hamar beleesek abba a csodálatba? nem ne! nem lehet. csak ne velem szembe állna. nehéz ez a munkáséletszerűség, s meg mennyire az elején járok, te jó ég. mennyi mindent kell még megtanulnom... vessző vessző vessző. vajon kellene még járjak pszichológushoz? vagy akkor így normális a helyzet? mert még elég jónak tűnik. néhanapján. don't you worry there my honey, we might not have any money, but we got our... óóó. sose sóhajtoztam ennyit, és a legrosszabb, hogy tudom, hogy nem szabad, és ha szabadna is esetleg, akkor sem lenne értelme. lehet pont ezért olyan nehéz, hogy ne. és akárhogy gondolkodom, csak az jár a fejemben, hogy még csak ez a hét. még csak ez a hét. még csak ez. még csak. MÉG!
mi az, hogy államvizsga? mi az, hogy GG? mi az, hogy hogy kötőszavas mellérendelt mondat? mikor lesz diplomám? lesz-e valaha egyáltalán?
óóó. csak odabújni, s csak gyere ide, s csak hogy tudsz, s csak egy puszi, s csak egy ;), s csak és megteszi. nem leeheet! én nem szoktam ilyen könnyen és pláne nem ennyire oda lenni. még ha tudnék másra gondolni. de nem. de aztán két hét múlva. csak ezt mondom magamnak, hogy még csak ez a hét.
meg kellene írjam azt a dolgot a testedről.
no love allowed!!!
és most az egyszer nem akarok, és ami különös, hogy nem is tudok úgy gondolkodni, hogy azért nem, mert még a másik fáj. mert nem. meg minek? és mert nem. fura, de tényleg nem. alig jut eszembe is. egyáltalán. hüm.
nem is tudom, mikor beszéltem utoljára ennyi fiúval, de jó volt ez a kis nyári szünet. kellett :)
meg igazából csak várni utálok. várni, hogy írjon, hogy fent legyen, hogy hazaérjen, hogy csörögjön a telefon. bella. HÁT JÓL VAN! sose hiszem el. Uram ég, hogy elestem...
haza akarok menni. és nem akarok hazamenni.

na, de. hamarosan lezáródik ez a folyamat is. épp restanciában van :)

tárgytalanítás engedélyezéze?

megcsúszni egy fürdőkádban és seggre ülni. nem azért nem írtam nyáron, mert nem volt amit, hanem mert túl sok minden volt, amit. burning up the bridges pl. ez lenne a nagybetűs? vagy ez csak a tréning rendszer, igaz? mert bolyhos zokniban aludni? meg valakit kapni, aki igazi fájdalmat okoz. nem értik. senki nem érti. talán ezért is nem mondtam el (szinte) senkinek. valaki, aki értelmet ad. tessék: értelem. a mosolyok, meg szép szemek, meg tetszések, azok semmik, amíg. hiányzik. az hiányzik, hogy hiányozzak. vajon gondol rám valaha? legalább fele annyit? én minden egyes fucking nap... na ez. hogy tudod, hogy több mint öt éve minden egyes nap gondolsz valakire. ez egy érzés. mármint úgy, hogy nem tudod, hogy ő igen-e rád. na így. de fáj. ez lett. ez lett abból. amiből azt hittem, hogy minden más lesz. ez. a semmi. a hiány. a  fájás. jaj. de fáj. nem mondom azt, hogy, mintha tegnap lett volna. de legalább tegnapelőtt. két, max, három emlék, s ott vagyok. nem a tizennyolcnál, hanem ott, ahol akkor. s új szoba, s új küszöb, s új kezdet, s minden, de. az este. na az. az ne lenne. s az a millió kép, amin habár nincs rajta, de rá gondoltam, amikor készült, vagy legalább öt másodperccel előtte, vagy utána. s valakivel annyira kompatibilis vagy, hogy rémisztő, de épp rosszkor találkoztok, s életed végéig, vagy legalábbis még most is benned van az érzés, hogy mi lehetett volna ebből? na az szar eléggé. szia. amúgy.

A bejegyzés címe

részeg réka le kell írja, hogy fáj a kicsi szíve. de helyesen ír, persze, mert tudja, hogy van aki elolvassa (?) haha, lehet mégse. csak azt nem tudja, hogy ez egy alárendelt, vagy mellérendelt, vagy kötőmódos, vagy hogy kötőszavas, vagy vonatkozó névmásos kategoriális alárendelés volt-e. ezért vágták el másodszor is rékát mondattanból, és ezért maradt lichidarere ez a vizsga (ISH), és ezért kell 80 lejt fizessen, amiért telefonált nyáron ezer idegennek és hazudott ezer hazugságot, és legfőképpen ezért érzi magát nyomorultul. nem, nem a 80 lej, azaz ron, és az ezer hazugság miatt, hanem mert az lebeg hónapok óta a szemei előtt, hogy failure. eddig az volt a mindene, hogy a szülei büszkék legyenek rá, most meg az, hogy jól érezze magát. mármint a mindene. sírna (tudom, hogy már írtam), de még mindig sírna, és zokogna, és a föld alá süllyedne az az énje, aki azt hitte, hogy... milyen fura, hogy e/3-ba írok magamról. mármint nem úgy érzem, mint B. Á. a S. körzet nemtudomhányadik meg nemtudomhányadik fejezetében, hogy ezek olyan szörnyű dolgok, hogy nem tudja e/a-1-be megírni, de azért na. így könnyebb. szóval, én, réka, vagy Réka, mert utálom, ha bárki is kicsi betűvel írja a nevem, aki nem mellesleg/mellesleg részeg, és nagyon furcsán fog nézni holnap erre az akárhány sorra, és aki nagyon lassan gépel... eltérek a tárgytól, ismételten, megint, újra. szóval én, egy kibaszott nagy failure vagyok mások/a szüleim/egyesek szemében. ezt érzem. és a legszörnyűbb az, hogy ezt sugallja a társadalom, vagy a tesóm, vagy mindegy, de ebben a pillanatban kiállnék bárki ellen, és bebizonyítanám, hogy... annyi minden jár a fejemben, hogy  a szívem is összeszorul. egy más nyelvet beszélő emberhez voltam őszinte az imént, és ezt a kurvakibaszottulbonyolult magyart beszélőnek hazudtam. ironikus, nem? három pasinak mondtam immár nemet ezen a héten. de az az egy, akinek igent mondanék, sosem fog egy kérdést sem feltenni, még azt sem, hogy: hogy vagy :) megismertem valakit - mekkora hazugság. pedig bár megismertem volna. a lényeg, hogy ülök. még ülök, és a pszichológusom nem fog segíteni. és senki nem fog. senki, aki leül mellém egy kicsit. én kell segítsek magamon. én kell felálljak, önerőből, és csakis saját magam miatt. de jót tett. mindenképpen jót tett. nincs is kilincs azon az ajtón s minden. that's up s minden. :D
uramisten. hát minden csak hazugság lett volna, s az egyik legsötétebb fajta depresszióval küzdök? i guess majd az idő dönti el. olyan dolgokra emlékszem, ha valaki elmesélné neked, hogy vele megtörtént, neked be sem ugrana, hogy ismerős sztori. :) de ezzel nincs is semmi gond, hisz lány vagyok.
óóó nem tudom.

akárhogy is...csak

recovery session

ahogy telik az idő, mindig azt hiszem, hogy egyre többet és többet tudok meg. az életről, magamról, meg úgy... a dolgokról. de ahelyett, hogy megbizonyosodnék valamiben, csak egyre bizonytalanabbá tesz ez a sok tudás. mármint, milyen boldog voltam, amíg azt hittem, hogy lehetek boldog. és így tovább. azt hiszem sürgősen el kellene legalább kezdjek hinni az Istenben. vagy megtanuljak motorozni, vagy origamizni, vagy valami. * mert ő olyan dolgokat fogalmaz meg, s úgy, hogy talán nem tudtam volna ilyen szépen kimondani soha. persze nem tud segíteni. mármint én kell magamon segítsek, tudom. de olyan nehéz. lelkesebben beszéltem a right person-ről, mint a nagyról. érdekes. körbevonalazni magam. milyen egyszerű feladatnak tűnt, amikor meghallottam, s most? azt se tudom hogy kezdjem el. * csak épp ne fájdulna bele a szívem mindenbe. * csak folyamatosan fojtogatja az a nyomorult érzés a torkomat, hogy mindent elcsesztem. valahol nagyon rég elkövettem egy hibát, s az vonzotta magával a többit. * és akárhogy is mondom, hogy nem, de igen, haragszom. és dühös vagyok, és akármilyen lazán is viselkedem, nagyon feszült vagyok, és akármit is csinálok, ezt nem tudom kiadni magamból, és felemészt. mert rajtam mindenki túllép, és mindenki továbbhalad, és mindenki boldogan él, csak én állok ugyanúgy egy helyben, és zavar, és fáj. és kibaszottul, kurvára rosszul esik, hogy nem törődnek velem, pedig azt mondták, hogy fognak. és ha ilyen, amikor valakinek fontos vagyok, és egyáltalán valakinek voltam, leszek, és maradok, akárhol, akkor köszönöm, nem is akarom megtudni, milyen ha nem vagyok fontos. * csak tudnék legalább olyan érzéketlen lenni. így sem tudok aludni mondjuk. * haza akarok menni, és félek haza menni. failure. azért amennyire megnyugodtam, annyira rosszul is esik. nem vagyok képes... * semmim nincs, csak időm, s ez a baj; hogy semmim nincs. * hogy lesz ebből gyógyulás? mi az, hogy gyógyulás? abba is belesajdul a szívem, ha a virágokra gondolok. * sose olvasnám el a könyvet, ami rólam szólna.

https://www.youtube.com/watch?v=50VWOBi0VFs

say that you don't want me, say that you don't need me, tell me i'm the fool.

el kell valakinek meséljek mindent. hogy kezdjem el?

segítségre van szükségem. (és ezt életemben először írom le, mondom ki, ismerem be(?) azt hiszem). szakértői segítségre.

talán jobban fájna végleg elengedni, mint ahogy most fáj hogy még reménykedek - végül is.

and i told you when you left me there's nothing to forgive

ennyi megértésről, és szeretetről nem is álmodtam. *kedves tőled*

nagyon gyakran csak az igekötőkön van a lényeg.

úgy ment el mellettem az utcán, mintha egy akármilyen ismerőse mellett ment volna el. áu.

it's hard for me to say, i'm jealous of the way you're happy without me

úgy szeretném, ha jönne (még) valaki, aki el tudja fogadni hogy nem lehetek - olyan - boldog, s úgy is velem marad. aki megérti, hogy nem tudnék úgy írni, aki megérti, hogy mit írok. ... s az se baj, ha a szeme se barna. :)

i'm jealous of the love, love that was in here, gone for someone else to share.

rémálmaim vannak.

but i always thought you'd come back, tell me all you found was heartbreak and misery

elég régen izgultam így. rám mosolygott Isten, azt hiszem. legalább ő.

s akkor vajon végre minden a helyére kerül? vagy csak látszat? hüm.

egyáltalán

ain't nobody loves me better than you

kétségbeejtő azon vitatkozni, hogy ki magányosabb.

- főleg, ha azt állítod, hogy a másik

akartam mondani valamit, s elfelejtettem.

megint.

rékamentes bármi.

mintha nem tudni nélküle élni, s közben mégis

ha élet ez

egyáltalán.

és te tudsz verset írni?

kihagyták az utolsó mondatot.

azaz a lényeget.

nem emlékszem mikor voltam utoljára olyan csalódott,

ha voltam valaha;

egyáltalán.

nem kompatibilis a... végül is semmi sem az.

nosztalgia.

szóval az kellene legyen, hogy minél több idő telik el, én annál jobban vagyok, annál inkább túl vagyok rajta, nem? 

csak mert úgy érzem, hogy épp ellenkezőleg. 

minél több idő telik el, annál jobban növekszik és burjánzik és gabalyodik önmagába bennem a bánat, aminek már akkora s olyan szerteágazó gyökere van, hogy nem tudom ki lehet-e irtani.

egyáltalán.

meg van szerkesztve s minden :)

olyan rég nem láttam, hogy már a szemem is fáj.

azt hiszem szeretném/nem szeretném az utazást, ha nem lennének ablakok.

megint.

freedom, huh?

hogy mondod meg valakinek, hogy nem akarsz a barátja lenni?

érdekes kérdés.

tanítani a kommunikációt, amikor neked is alig megy.

kavarog. eee.

s majd kell foglalkozzunk a lelkünkkel is, jó?

nem is tudom, hogy érzem-e még.

-k-

valamit.

...

egyáltalán.

meg tudnám ütni, amikor az irodalomról beszél.

úgy szeretné valaki megverni. 

agyonütni!

úgy tudnám szeretni.

ha hagyná

-m.

vége kéne legyen.

én keresztet vetettem, édesapám árpát, ő véget

mindennek

megint.

alig írok. 

minek?

minek?

minek?

minek?

valószínűleg sose jössz rá.

vagy tudod mikor?

amikor elolvassa az emailt.

ami pont akkor lesz, amikor lejár az Ed Sheeran szám.

úgyhogy ikszeld ki!

minek is olvasod?

minek?

egyáltalán?

XoXo

t(én)yek.

mit kellene tegyek?
csak kellene életem könyve, hogy a következő oldalt olvassam el. vagy egy varázsgömb, hogy mondja meg mi következik. nagyon nehezen tudok döntést hozni, ez lassan tény. a tavalyelőtt is, amikor megpróbáltam, mi lett belőle? naponta táncoltam vissza, s gondoltam meg magam. nem szeretek dönteni. a döntés előtti időt szeretem. amikor ülök a kalorifer mellett, és gondolkodom. a legjobb. aztán követni a döntés által nyújtott utat már nem olyan egyszerű.
most sem tudom mit tegyek. azaz több, mint egy éve nem tudom.
valaki tanítson meg a közömbösségre. kérlek. s valahogy úgy kellene, hogy közben ne legyek érzéketlen. á. nem is nagyok az elvárásaim. már azt sem tudom, hogy utálni könnyebb, vagy szeretni. mert nem szeretem. őt. csak azt, aki volt vagy az emlékeket, vagy valamit. ez tény. még a szívem se dobog gyorsabban, csak húzok egy újabb vonalat, hogy: láttam. ennyi maradt. néha látom, és pont. és utálom. attól függetlenül, hogy már nem tudom ki ő. akárki is lett, azt utálom, mert nem velem van. vagy lehet inkább azért, mert valaki mással van. helyettem.
de, ne (ni), így minden világos:
"All right. I guarantee you, you didn't do anything wrong. These high school love things, they never work out. I mean, everybody’s just changing so much, you know'? The odds of two young people staying on the same wavelength are... Look, and I also guarantee you that every day of your life that you spend crying over some silly girl is a complete waste of time." (Boyhood)

Nem állok készen, hogy még egy csalódásnak kitegyem magam. még nem. s akárkivel is találkozom, úgy is csak arra tudok gondolni, hogy csalódnék, ha megpróbálnám. régen nem voltam ilyen. látszólagos magabiztossággal, bátran vágtam bele bármilyen nemű kapcsolatba. most meg félek. tudom magamról, hogy gyorsan és mélyen beleélem magam a ... végül is szinte bármibe. és most nem akarom kitenni magam egy új kiábrándulásnak. és az lenne belőle, ha másért nem, magam miatt. (senkivel nem lenne olyan. senki nem elég jó. senkinek nem vagyok olyan.)

“félek, hogy tönkretettél egy életre, mert
soha senkivel nem lesz többé ennyire jó a szeretkezés” (P.Sz.)
meg semmi egyéb.

s emellett ne, megválaszolták egy másik kérdésemet IS:
"Mason: So what's the point?
Dad: Of what?
Mason: I don't know, any of this. Everything.
Dad: Everything? What's the point? I mean, I sure as shit don't know. Neither does anybody else, okay? We're all just winging it, you know? The good news is you're feeling stuff. And you've got to hold on to that." (Boyhood)

na így! minden tiszta! legalább annyira, mint egy

maga a

sokkal nyugodtabb vagyok. nappal. aztán éjjelenként, amikor nem tudok aludni minden fal mögé zárt dolog rám tör. egyszerre. kegyetlenül és fájdalmasan. ilyenkor összegömbölyödök, mint egy kisbaba, és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne sírjak. és nem sírok. tuszkolom vissza egyesével a fal mögé a sötétség szúró darabkáit. és énekelek. magamban. a régi szinis dalokat, vagy a többit. és elalszom. fél óra, másfél, vagy kettő után. és az a legjobb rész.

*

nem állítom, hogy teljes mértékben, de megértettem. vagy belenyugodtam. beletörődtem. így kellett lennie. ha a sors is azt akarja, majd úgy lesz. nincs mit tennem, inkább rábízom a sorsra, minthogy agyaljak hiába, hogy miért, miért nem. mindig szép emlék marad. és nem, nem fogom elengedni teljesen soha. és remélem majd rájövök, és el tudom majd egyszer ismerni, hogy tényleg így volt a legjobb. csak az éjjel ne jönne el soha, és ne jutnának eszembe olyan dolgok, amelyekre olyan régen nem gondoltam, hogy már azt hittem elfelejtettem. szívbemarkoló.

*

vajon valaki érezhetett ilyesmit miattam? jól esne tudni, hogy aztán essen rosszul, ha igen.

*

ez leírva mind ostobaságnak tűnik. mint a szó, amit addig mondasz egymás után, hogy elveszti az értelmét. na ilyen az élet is kicsit. minél többet gondolkodom rajta, annál inkább rájövök, hogy hiába. milyen szép szó. hiába. hi(á)ba. azt gondolná az ember, hogy más lesz. pedig nem. el kéne menni. hátrahagyni mindent és csak el. vagy maradni, s megoldani a megoldhatatlant. válaszolni egy kérdésre, amit annyian kérdeztek annyiszor, hogy eltűnt.

*

"Nem biztos, de valószínűleg mindennek megvan a maga helye és ideje, amikor lehet vagy kell valahogy beszélni róla. Maximum sosem találjuk meg egyiket vagy másikat." (Simon M.) nem lehet kihagyni. lehet nem kihagyni. de hogy miért pont rá emlékeztet? szerintem csak én látom, hogy kettejükben van valami egyforma. csak még nem tudom, hogy mi. s ahogy most áll, egyiket se fogom jobban megismerni, hogy meglássam.

✲ mama kicsikéje ✲

"legalább addig ne sírj, amíg kisminkeled magad.

egy szóban: barátság. összetett szóval: átvészelés.

Nagyonosszevisszaszeretlek.

harmadik lettem, vagyis szinte első. hihetetlen, tényleg. (klubtag lettem. :)))

Azért vagyok, hogy óvjalak téged az életed viharos tengerén.

nem úgy van, hogy egyre jobban kellene értsek mindent? mert nem úgy van. 

életem leggyávább döntése és cselekedete volt. pedig én bátor vagyok. nem lehetsz mindig bátor.

vajon lesz férjem?

nem is én lennék akkor.

lehet, hogy az életem, - az emberé, aki vagyok - szerves része, hogy így, hogy volt, hogy nem tudok semmit hátrahagyni végérvényesen s továbblépni. 

elrepedt vonalban, majd lassan ezerféleképpen.

most akarok szerelmes lenni. most, amíg ilyen fiatal, és energikus vagyok. amíg ennyi szeretet és érzés és odaadás van bennem.

akkor ez most egy jó év volt, vagy nem?

kicsit fáj... kicsit jobban, mint kicsit.

- mondj egy dolgot, amit nem tesz tönkre az idő?
- barátság. (na baszki, mekkorát hazudott...)

anyacska.

édessem.

menj na, s mondd meg nekik, hogy mennyire szerethető és drága és aranyos vagyok!

Pokri hiányzott.

Macika legalább addig fog szeretni, amíg én akarom.

a másodikos önmagam az asztal alá bújva sírna, ha látná, hogy mi lett belőlem.

távolabb kellene kerüljek magamtól, hogy jobban lássam.

csak öt sort írj összefüggően, ötöt.

- Szia Réka!

- Szerusz!

használati utasítás magamhoz. - valaki megírja?

megszemélyesítés. mindent megszemélyesít.

sose lesz vége, úgyhogy mindegy is."