részeg réka le kell írja, hogy fáj a kicsi szíve. de helyesen ír, persze, mert tudja, hogy van aki elolvassa (?) haha, lehet mégse. csak azt nem tudja, hogy ez egy alárendelt, vagy mellérendelt, vagy kötőmódos, vagy hogy kötőszavas, vagy vonatkozó névmásos kategoriális alárendelés volt-e. ezért vágták el másodszor is rékát mondattanból, és ezért maradt lichidarere ez a vizsga (ISH), és ezért kell 80 lejt fizessen, amiért telefonált nyáron ezer idegennek és hazudott ezer hazugságot, és legfőképpen ezért érzi magát nyomorultul. nem, nem a 80 lej, azaz ron, és az ezer hazugság miatt, hanem mert az lebeg hónapok óta a szemei előtt, hogy failure. eddig az volt a mindene, hogy a szülei büszkék legyenek rá, most meg az, hogy jól érezze magát. mármint a mindene. sírna (tudom, hogy már írtam), de még mindig sírna, és zokogna, és a föld alá süllyedne az az énje, aki azt hitte, hogy... milyen fura, hogy e/3-ba írok magamról. mármint nem úgy érzem, mint B. Á. a S. körzet nemtudomhányadik meg nemtudomhányadik fejezetében, hogy ezek olyan szörnyű dolgok, hogy nem tudja e/a-1-be megírni, de azért na. így könnyebb. szóval, én, réka, vagy Réka, mert utálom, ha bárki is kicsi betűvel írja a nevem, aki nem mellesleg/mellesleg részeg, és nagyon furcsán fog nézni holnap erre az akárhány sorra, és aki nagyon lassan gépel... eltérek a tárgytól, ismételten, megint, újra. szóval én, egy kibaszott nagy failure vagyok mások/a szüleim/egyesek szemében. ezt érzem. és a legszörnyűbb az, hogy ezt sugallja a társadalom, vagy a tesóm, vagy mindegy, de ebben a pillanatban kiállnék bárki ellen, és bebizonyítanám, hogy... annyi minden jár a fejemben, hogy a szívem is összeszorul. egy más nyelvet beszélő emberhez voltam őszinte az imént, és ezt a kurvakibaszottulbonyolult magyart beszélőnek hazudtam. ironikus, nem? három pasinak mondtam immár nemet ezen a héten. de az az egy, akinek igent mondanék, sosem fog egy kérdést sem feltenni, még azt sem, hogy: hogy vagy :) megismertem valakit - mekkora hazugság. pedig bár megismertem volna. a lényeg, hogy ülök. még ülök, és a pszichológusom nem fog segíteni. és senki nem fog. senki, aki leül mellém egy kicsit. én kell segítsek magamon. én kell felálljak, önerőből, és csakis saját magam miatt. de jót tett. mindenképpen jót tett. nincs is kilincs azon az ajtón s minden. that's up s minden. :D
uramisten. hát minden csak hazugság lett volna, s az egyik legsötétebb fajta depresszióval küzdök? i guess majd az idő dönti el. olyan dolgokra emlékszem, ha valaki elmesélné neked, hogy vele megtörtént, neked be sem ugrana, hogy ismerős sztori. :) de ezzel nincs is semmi gond, hisz lány vagyok.
óóó nem tudom.
