Ágai Ágnesfehér tintával írok a papírra,HOGYSENKI NE TUDJA ELOLVASNI.HOGYSENKI NE TUDJA BELELÁTNI.HOGYSENKI NE TUDJA BELEMAGYRÁZNI
*Ma este veszekedtek a szomszédban. Az ágyban ültem, és olvastam, amikor meghallottam a kiabálást. Az ablakhoz mentem, hogy nézzem meg, melyik emeleten nem szeretik egymást ebben a pillanatban az emberek. Minden ablak nyitva volt, nem tudtam megállapítani. Talán sehol. Visszamentem az ágyba. Egy pillanatig elcsendesedtek, de megint kezdődött elölről a harsogó ordítozás. Majdnem sírva fakadtam. Át szerettem volna menni hozzájuk, becsöngetni, és könnyes szemekkel könyörögni, hogy hagyják abba.
*Nem kell megértened. Nem várom el, hogy kiolvass a soraimból. Lehetetlen. Még nekem is.
*Fehér tintával írok. Pedig látod, ez színes. Mégis valahol mindörökre fehér marad. Neked. [S talán nekem is.]