azok az el nem küldött üzenetek

hiányzol. vagyis inkább a beszélgetéseink hiányoznak. minden randit hozzád mérek... hozzád mérve minden randi szar. (de sose vallanám ezt be neked a fene nagy büszkeségem miatt.)

hagyjátok abba! nagyon szépen megkérlek, hogy fejezzétek be. éppen eleget bántottátok egymást, ennél már csak rosszabb vége lehet. nyissátok ki kicsit a szemeiteket, és engedjétek el a másikat.

önző köcsög balf*sz vagyok, amiért örülök a szakításotoknak, tudom. de el kell hinned, ez sokkal jobb lesz így. minden rendbe jön!

szerintem ne is beszéljünk. se egymásról, se magunkról, se semmiről. ha úgy sincs ahhoz jogunk, hogy bármit mondjunk a másikról, vagy ítélkezzünk felette, akkor hagyjuk a pi**ába az egészet, s kész. ennyi volt a barátság!

légyszíves fejezd be, hogy ekkora hatással vagy rám. kezdem nem élvezni, hogy ennyire szeretlek, mert olyankor hülyeségeket csinálok. vannak dolgok, amikben igazán nem akarok hasonlítani hozzád, s mégis, mégis akaratlanul úgy viselkedem, ahogy te tennéd.

legszívesebben minden nap leírnám, s elküldeném neked, hogy mennyire hálás vagyok mindenért, amit értem tesztek, de olyankor egy számító köcsögnek érezném magam, hogy szinte semmit nem is tudtok rólam, mégis elhiszitek, amit mondok, pedig ha ti tudnátok... szeretlek nagyon, anyu!

nem akarlak soha többet látni. kérlek ne gyere többet velem szembe az utcán, ne ülj naphosszat a szomszéd kocsmában, ne legyél akkor a főépületben, amikor én is, ne járt azokra a szórakozó helyekre, ahova én. köszi. O. Réka

sajnálom, hogy azért nem kedvelsz, mert okosabb vagyok, mint te. nem kell a nagy szerelmem legyél, nem is tudom minek használsz ilyen szavakat. este szórakoztatóbb voltál. s így! na szia!

20 éves vagy, és úgy csinálsz, mint aki meg akarja váltani a világot. én szorítok neked. hajrá! tényleg!

guess what! i'm brave! nagyon tetszel. kimegyünk-e kávézni jövőhéten?

szedd össze magad, gyermek! több eszed van annál, mint hogy ilyen hülyeségekre használd.

szia Réka! csak annyit akarok mondani, hogy ne félj! ne félj semmitől!

Ragyog!

Legyünk ott. Legyünk ott, és nézzük a tengert, és nézzük, ahogy egy csillag öngyilkos lesz, mert nem szereti senki. Nézzük a szelet, ahogy hajba kap, nézzük az álmot, ami egy madár szájából esik le a vízbe, és holnap egy búvár hozza fel a mélyből, aki nem tud lélegezni, mert fáj. Legyünk ott, és nézzük, ahogy haldoklik a Föld, a fák, a levegő, minden. Nézzük egymást, miközben lassan haldoklunk. Nézd a szemem, miközben meghalok, nézd, ahogy a fény belőle elszökik, és megkeresi a halott csillag örökét, aki nem lehet a szerelme. Legyünk ott, ahol nincs semmi, csak a kezeink, csak a kezeink legyenek az egész világon, és úgy fogd az enyém, hogy a sejtjeink összemorzsolódjanak olyan apró darabokra, amikből végül nem lesz más, csak egy hang. Legyünk ott, ahol a tengermorajlás eggyé válik a simogatásoddal, a napfénnyel, és a virágok illatával. Ahol egy állat üvöltése csak látszat, és a felhőknek nincs semmilyen alakjuk, mert olyan kevés ideig léteznek, hogy nem láthatóak. Legyünk ott, és tarts szorosan, hogy ne féljek, amikor meghal minden, és emelj fel, emelj olyan magasra, hogy tudjak megmenteni egy csillagot a szerelmeddel. Legyünk ott, ahol sosincs nappal, csak a hold képzel minket, és te fektess bele a homokvárba, hogy lehessek a királykisasszonya, és te hozzál nekem szőlőt ezüsttálcán, és legyél te is szőlő, hogy belülről is érezzem ahogy mosolyogsz. Legyünk ott, és ölelj át, amikor meghalsz, de olyan szorosan ölelj, hogy kipréseld az életemből a vért. 

Nézni akarom a szemed, amikor meghalsz.

csak pár hét, pár hónap. tulajdonképpen ez is mindegy, nem?

és szépen lassan minden rendbe jön ismét.
soha nem volt ennyire jó otthon.
család. barátok. rock! \m/

három egymás után írt erről jutottál eszembe.

hány éves kellene legyek ebben a világban, hogy valakinek lehessek az első csókja? (úgy szeretném)

ha megígértem, hogy nem mondom el senkinek, de közben mindenkinek elmondom, az nem ugyanaz?

a testvérem első szava
az első szerelmed
a "na, ő sem az igazi"

Réka.

nyugodtan, mint egy vasárnap délután.

te vagy a kedvencem!

a legjobb az, amit soha senki nem fog megtudni, csak mi. (például r)

mára megtanultam, hogy nem bízhatok az érzéseimben.
többet hazudnak, mint én. csak jönnek, s elhitetik velem, hogy ez így van, s lesz is, még egy ideig biztos; majd észrevétlenül tűnnek el.

féltékeny lehetek egy pár hónapos babára?

jól vagyok. lassan olyan ez a mondat, mint a szia.

szeretnéd-e?

olyan, mintha mindent most csinálnék először.

olyan dolgok jutnak eszembe, amikről azt hittem elfelejtettem.

csak jönne valaki, akitől elmehetek, hogy aztán várjon vissza.
ennyi kéne még csak.
csak...

az én halálomat nem tudom feldolgozni. az Övét, a Mienket sikerült. de azt az énét még nem.

az álom jogán.

kevés választ el attól, hogy újra egy viszonzatlan szerelembe kergessem magam.

amíg más repülni akart, vagy láthatatlanná válni, addig én azt a szupererőt akartam, hogy ha megérintek valakit a kezemmel, akkor az érezze azt, amit én.

egy gramm csoda.

kéne valaki, akivel csak úgy eltölteném az időt.

"emlékszel? ide léptél be először." ide... ami csak az életem.

két sor jól vagyok:

az normális, hogy a mozdulatok jobban fájnak, mint a szavak?

i found your perfect replacement.
ezek akkor most elvonási tünetek?
The easiest way to overcome one addiction is to replace it with another one.

hogy tör-tén-he-tett?

writer. - az se véletlen?

engeddel

gondolat-sötétebb-valóság

eddig csak ketten voltak méltóak arra, hogy vigyázzanak rám. Ő és én.

bár felére emlékeznék annak, amit mondtam.

amikor már annyi dolog történt veled, hogy azokat nem tudod csak úgy összeszámolni

képzeld el, hogy semmi sem véletlen!
ugy-e minden milyen egyszerű?
ugy-e minden milyen bonyolult?

esőíz

csak még egyszer ázhatnék bőrig vele.

olyan szépek az érveim, amellett, hogy miért nem lehetek vele... mindaddig, amíg meg nem látom.
szóval még szerencse, hogy elég ritkán látom.
legalább a körmeim is nyugodtan nőhetnek.

ti is cukik lennétek! ;;)

kész! unom egyedül! ennyi. nem telik az idő.
vagyis sokkal fölöslegesebben telik, mint úgy amúgy.
szóval. ja.

#pokingsmot.

na na  nananana nanana nananana na nanana

"...és más leszel, más leszek, más lesz a világ"

azt szeretem benne a legjobban, hogy mindig van amiről beszélgessünk!

válasz/választás.

happy! clap along!

úgy megnyugodtam. olyan jó volt.

szőlőt taposni.

"Elmentél, s oda a partynak is. :("

életem legszebb bókja:
amikor bejöttél egyből az a Tankcsapda szám jutott eszembe, hogy:
ha egy ilyen csaj ha józan lenne talán hozzám se szólna! :)))

hiányzik a melege.

Hervay Gizella

olééé

annyi barátom van, akik úgy szeretnek.
szóval, tényleg mindig van,
amin mosolyogni.

és most? most jöhetek? most? igeen?

#slampoerty
nem nem nem és nem vagy!
-1

bátorság.

promovál.

ez a nyár lesz a legnehezebb.

muszáj azt megírni. nem lehet nem megírni. szegény.

nem hiszem el!

:)

ugyan! senki nem döntheti el, aki nem én vagyok, mert nem volt ott, és nem tudja.

"érdekesen kell mondani, hogy fáj."
hát, nekem már nem megy.
az érdekesen mondás. pedig...

amikor kimegy a lábadból az erő.

ne nevezd szeretkezésnek.

a magyar a szabadság szót azzal hozza összefüggésbe, hogy nem kell dolgozni.
munkaszünet=szabadság.
ez aztán a motivált névadás.

velem többet senki és semmi ne játsszon!

szemek hatalma.

rá kellene írjak, nem?

kétségbe estem, és sötét van itt. sötétség és mélység és hideg.

hiszen, én tényleg nem, én nem tényleg nem tudtam, és nem gondoltam, hogy holnapután már minden teljesen másképp lesz.
s én kérhetem a bocsánatot.
kérem is - de már mindegy.

nem maradt bennem semmi, amiben bízhatnál.

kettőnk kapcsolta arról szól, hogy vagy veszekedünk, vagy hallgatom, ahogy valaki mással veszekszel.

ismered azt a játékot, hogy: "nem mered felszedni azt a pasid!?"

olyan jó nem érezni semmit.

neki azért hittem, mert olyan szépen fogalmaz.
neki azért, mert olyan szép szemei vannak,
hogy ilyen szemekkel nem is lehetne hazudni.

ide kell valami.

"te miért nem mentél szinire?"

a virágos rét megértésével.

talán  még mindig nem csalódtam eleget ahhoz, hogy felfogjam végre, hogy a fiúk... fiúk.
és azok is maradnak.

nem csalódtam, mert tudtam, hogy csalódni fogok.

csak még valakinek legyek az első szerelme.

monodráma.

az angyalszemű ígérete egy éves lett. tapsvihar.

önbizalom+++

#7300happydays

nem várok tovább. 60 másodperc így is úgy is egy perc.

"lassan mindenki jobban tud már nálam mindent rólam, hogy
a lelkem az ördögé lett és hogy a régi énem hol van
lassan mindenki jobban tud már rólam mindent nálam"

füstös ablak.

a koncert nem koncert, ha nem első sor.

"szeretem, ahogy elmegy"
ööö.
eszembe se jutott.

meg kellene üssek valakit.
hetek óta meg akarok ütni valakit.
öntudatlanul is a feszültséget és konfliktusokat keresem.

tetszünk még vajon?

rólunk is azt hitték, hogy összeházasodunk, nagy dolog...

wonderwall

többet nem kívánok! hülyeség!

édes, mint egy alma.

van a zsebemben egy csillag.

+20% gratis

engem többet senki ne sajnáljon!
elég volt ennyi!
nagyon köszönöm!

legjobb szülinapi ajándék.

ne érts. kérlek szépen ne érts meg.

Ahhoz, hogy hazudj neked elég egy pillanat.

Hazugság hazugság hátán. Néha mintha csak ebből állna az életem. Vagy mindenki élete? Olyan szintre jutottam, hogy barátságokat próbálok hazugságokra építeni. Hazudok, hogy mások kedveljenek. Hazudok, hogy ne kelljen bennem csalódjanak. Hazudok, hogy ne fájjon. Mondanám, hogy magamnak hazudok a legtöbbet, de ez már nem így van. Régen tényleg így volt. De mára már felnőttem annyira, hogy magamnak nem megy. Akármit mondogatok egész nap, akárhányszor mondom el magamnak is, hogy: jól vagyok! - este, amikor lefekszem, utolér a sok kimondott szó, amik akkor, ott nagyon jól hangzottak, csak éppen hitelük nem volt. De megszoktam. Ezzel már meg tudok birkózni, hanem nem csinálnám. A másoknak való hazudozást nem bírom lassan. Olyan érdekes és izgalmas kapcsolatok (ha nevezhetem annak) épültek hazugságra az utóbbi időben. Ijesztő.  Már nem is tudnék teljesen őszinte lenni. Rég elfelejtettem, hogy hogyan kell. Pedig egyszer úgy kipróbálnám. Egy olyan kapcsolat, ahol mindketten muszáj őszinték legyünk egymáshoz. Olyan kíváncsi vagyok, milyen lenne. Egyáltalán meg lehetne-e csinálni. Meddig tartana, ha igen. 

Nu - MAN O TO

2014.05.04:
    13:10:00
    12:37:00
2014. 05. 02.
2014. 04. 24.

A piszkozatok dátumai.

Nem tudom mit írhatnék. Elkezdtem arról, hogy milyen jó volt otthon. Eddig ez volt a legjobb idén, ez így van, csak valahogy nem érzem ezt a témát olyannak, mint amiről írnék (e) a blog keretein belül. Aztán kezdtem ismét ilyen két-három sorokat, félmondatokat írni. Csak rájöttem, hogy a nagyját úgy sem értené senki, aki meg értené, nem fogja elolvasni :) (s aztán a barátaim, akik néha azért felnéznek ide, meg talán még páran, valakik, vagy nem tudom, megelégelik a sok nem-értést, s többet a kutya se fogja bepötyögni a fejlécbe, hogy szor..; s aztán nézegethetem, hogy: Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban 12, mert nem szedtem le azt az alkalmazást, ami kiszűri a saját megjelenítéseim, és két-háromnaponta azért én is meg szoktam nézni, szinte olyan kíváncsisággal, mintha reménykednék, hogy hátha van új bejegyzés). 

Szóval nem tudom mit írhatnék. Nem is tudom kinek írom, ez meg picit érthetővé teszi az első részét. Talán az lenne fontos, hogy végre elkezdtem tisztán gondolkodni. Legalábbis remélem, hogy ez most már tényleg az. Sok sok mindenről. Például arról, hogy nagy valószínűséggel sosem voltam depressziós, csak nagy mértékben figyelemhiányban szenvedtem. (Erről nem most fogok bővebben írni.) Egy ideje próbáltam elkezdeni segíteni ezen, aztán hamar rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs amin. Fura gyerek voltam, fura gyerekkorom volt, sok mindenen elgondolkodtam, amin mások csak keresztülsiklottak, túl sokat képzeltem az életbe, és emiatt okoztam csalódást - tulajdonképpen én magamnak. De nagyjából ennyi. Szerencsésen kezdek kinőni belőle, s már csak ennek a megszokott, monoton szomorú időszakoknak a szele lebegteti néha a hajam. Ezeket a szellőket leszámítva jól vagyok. 

Meg a sok tiszta gondolkodás folyamán arra is rájöttem, hogy amióta legelőször jártam valakivel, azóta állhatatosan akarok szeretni valakit. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy szerelmes voltam. Olyan, mintha lenne egy labdám, és azzal mindig játszani szeretnék; csak szeretném dobálni valakinek, aki meg visszadobja. Épp az a nem mindegy, hogy hogyan dobom a labdát. Mert kívülről majdnem mindenik ugyanolyan játéknak néz ki, pedig még csak nem is hasonlóak. Amikor legelőször azt mondtam valakinek, hogy szeretem, nem voltam belé szerelmes, csak úgy éreztem, hogy annyi energiát fektetek a kapcsolatba, hogy muszáj szerelem legyen, hanem teljesen hülye lennék. Utána meg ezt az energia-bele-fektetést asszociáltam túl könnyelműen a szerelemmel. (Az a gond, hogy ez a fejemben nagyon tisztán és világosan megvan, csak nem tudom, hogy mennyire érthetően sikerül leírni :D). Mintha valakit folyton muszáj lenne szeressek. (Igazából tudom, hogy most is kevés választ el attól, hogy "szerelmes legyek" ismét; csak gondolkodom annyira tisztán [:)))], hogy tudatosan megakadályozzam ezt ezen alkalommal). A lényeg, hogy egyetlen egyszer történt meg, hogy odaadtam valakinek a labdát ajándékba - az szerelem volt. 

Nem tudom mit írhatnék. Minden kezd ismét rendbe jönni. Vagy mondhatnám, hogy minden rendben. :)