#nofilter

húha. hol is kezdhetném? így év vége fele, normális, hogy többször eszembe jut az elmúlt év, és azok kisebb/nagyobb történései. és akkor csak úgy random bele is vágok, és a dolgok nem feltétlenül egyeznek meg a fontossági sorrenddel. :)
végre megkaptam az előléptetést a munkahelyen. amire konkrétan azóta vágyom, amióta elkezdtem ott dolgozni. a kitartó munka meghozta gyümölcsét, és az eddigi majdnem két hónap elteltével, büszkén ki is jelentem, hogy nagyon szeretem.
összeköltöztem a barátommal. <3 és úgy érzem általa (is) tudok meg sokkal több dolgot magamról. például tudom, hogy nem tudok annál szebb érzést elképzelni a világon, mint amikor egy nap (akár nehéz) után végre egymás karjaiban vagyunk, és elönt az a végtelen nyugodság érzés, ami máskor sose. legszebben megfogalmazva: "Csókot adtál és a szívem megnyugvással terült széjjel." (M. A.)
ebben az évben töltöttem a legtöbb időt önreflexióval.

talán ezzel tudnám a legjobban kifejezni, hogy mire is jutottam. s az a vicces, hogy ez a kép elég régóta ott van a telefonomon, de tegnap este csak így random eszembe jutott valami ilyesmi a kádban fürdés közben, s amikor ma újra olvastam, nem is emlékezve, hogy láttam ezt valaha, nagyon jó érzésem lett. 

hiszen a legtöbbször nem nagyon vágyik többre az ember, minthogy megértsék. legalábbis én így vagyok. viszont nagyon sokáig nem értettem magam, és folyton csak hibáztattam, kritizáltam, nem szerettem. de mára sikerült felfedezni nagyon sok cselekedetem, döntésem, reakcióm eredetét. és másokét is. talán előbb kezdtem el másokat figyelni, mint magam. ezt miért csinálhatja? most miért reagál így? mit és miért? és szép lassan rájöttem, hogy "minden" (mert persze, csomó minden nem, de) csak interpretáció kérdése. hogy te hogyan fogadod be a világot. mi alatt mit értessz. illetve sok vonás, szokás, legfőképp az, amit magaddal hozol. otthonról. egy közegből. egy olyan helyről, ami formál. valakitől, aki miatt lettél valamilyen. (hú, remélem követhető. mondjuk, lehet nem ugyanaz lesz az üzenet, mint amit én szeretnék ;). szóval az vagy, aki vagy. csakmert megtörténtek veled a dolgok. és legtöbbször pedig, ahogy látod épp a világot biológiai/kémiai reakciókból fakad. 

nameg az egyik legjobb dolog a beszélgetés. olyan jól tud esni valakivel megbeszélni a dolgokat. olyan szép tud lenni egy félreértést tisztázni, és megérteni valaki (túl)reagálásának okát. ami például egy évekkel ezelőtti rossz emlék miatt is lehet.

nagyon sok mindenkivel jóban lettem idén. legtöbbször első ránézésre el tudom dönteni egy emberről, hogy mennyire tudnék jóban lenni vele. több embert, úgymond kiszemeltem magamnak, hogy: de jó lenne jóban lenni vele! és sokszor azt éreztem, hogy: hm, lehet ő nem akarná. mostmár örülök, és mosolyogva gondolok vissza, hogy milyen sok kiszemeltemmel ( :)) ) sikerült megismerkednem. (neked mit jelent, hogy jóban lenni? :)

az egyik legjobb meg az évben, hogy egy olyan emberrel lettem annyira jóban, akire mára, az első homályos másfél év elteltével nyugodt szívvel gondolok úgy, mint egy barátomra, akiről "sose" gondoltam volna (utálom ezeket a szavakat most már... hiszen nem tudják azt jelenteni, amit kellene. egyik este, egy másik félreértés során például a "minden estét" csak az aznapi estére értette valaki :-") egyik a másik. 

mi volt még ebben az évben?

költözés. mármint össze is, meg egyik lakásból a másikba is. elképzeltem valami ilyesmit egy pár évre egy pár éve (igaz, más barátokkal), hogy összeköltözünk, s bandázunk nagyokat, lagzizunk együtt, karácsonyi (és nem csak) vacsorázunk együtt, meg ilyenek :D 

2018-ból van két bejegyzés itt. ez a harmadik. és három vázlat. amik a következők: 

2018. 03. 08.

Szóval ez. Ez az év. Hogy így eltelt.

És én közben annyira megszerettem, hogy néha úgy érzem, legszívesebben csak úgy magamba ölelném.

A szó szoros értelmében. Csak szoros. És nem pont ugyanaz. Hiszen az atomok szintjén igazából sosem érintkezünk. Érted? Sosem értem még hozzád, a szó szoros értelmében.

Ebben az évben maradt nagyon sok mindenből már csak egy nekem. Szájbalzsam. Nagyszülő. Legjobb barát. B terv. Emlék a hatodik osztályból.

Jó lenne már ezt a határozatlan idejű szerződést is felbontani Istennel. Még mindig nem értem az apróbetűs rész végére, és túl sok minden van, amit ráutaló magatartással be kell tartanom.

Isten ágya meg van vetve, és Isten áldja meg.

Valaki megette reggelire az önbecsülésem.

Nem bírok vele lenni. Amióta egyedül maradt, nem tudom elviselni, hogy ilyen egyedül maradt. És amikor meglátom, és amikor leülök vele szemben, és amikor egyszerre téved a tekintetünk az üres ágyra, én már kell sírjak. De persze nem tehetem meg, érte. Nem megtenni pedig alig tudom. Így nem bírok vele lenni.


2018. 10. 26.

majdnem (2 nap) három hónapja, hogy összeköltöztünk,

***

ja nem. két vázlat van. ezt is annak számoltam. annak is. :D

tehát nem mondhatni, hogy sokat írok. de nem csak blogot. úgy általában.

szeretek visszagondolni minden évre úgy év végén, hogy: akkor is ez volt életem eddigi legjobb éve! ragadtak a nők, mint a le... ja, ez már nem :D

volt néhány év, amikor ez nem sikerült, de örülük, hogy most igen. (mondjuk hátra van még 10 nap, de tudom, hogy holnaputántól végre olyan nyugi lesz, amilyen egy évben egyszer lehet csak, szerintem, és pár évet kihagytam, úgyhogy ez nagyon jó kell legyen/lesz!
szóval boldog vagyok, és végre úgy érzem, nem csak teszem egymás után a lábaimat, hanem haladok valamerre. jó útnak tűnik. ez tűnik a jó útnak. :)

egy új fejezet előtt

kb. két hónap, (ha minden a tervek szerint alakul), és összeköltözöm a barátommal. húha. életemben először csinálok ilyet, és az érzés, ami körülleng jelenleg, az az izgatottság. :) nagyon izgulok, hogy milyen lesz, s egy csomó mindent próbálok leszögezni magamban, hogy mitől legyen majd még jobb. mert vannak olyan alapdolgok, amiket hajlamos vagyok gyakran elfelejteni. ilyen például az empátia, a türelem, a beszélgetés. helyette meg csak magamban túlreagálom/túlgondolom a dolgokat, és fölöslegesen hisztizek, vagy szomorkodok magamban, és olyan dolgokat teszek, amiktől akár lelkiismeret furdalásom is lehetne, de egyelőre ügyesen meg tudom magyarázni magamnak hülye kifogásokkal, hogy ne legyen. (aztán bele gondolok, hogy fordított helyzetben én akarnék-e tudni ilyesmiről, és rájövök, hogy nem. az csak fölöslegesen kétségeket keltene bennem, holott valószínűleg a másiknak semmit nem jelentett egy egyszerű figyelemelterelésen kívül; és úgy sem értené meg. - magamból kiindulva legalábbis). 

évente írok naplót. én. aki anno annak idején ( :)) ) majdnem naponta megpróbálta kiírni magából, hogy mik hatására, mi zajlik le benne. hm. és most 2016-17- és eddig 2018-ban egy-egy írás van. szóval ennyire nem írok. lehet, hogy közrejátszik az is, hogy nem igazán vagyok itthon egyedül. de amikor egyedül vagyok sem írok. ez nem jó. ezt is felírom az: ezeken változtatni kell listára.
most vagyok szerintem eddig a legmotiváltabb az utóbbi időben. nagyon jót tett ez az oklevél a munkában. (én lettem az első negyedév legjobb dolgozója). mondjuk nagyon sokat is tettem érte, de örülök, hogy megkaptam az elismerést. :)
visszatérve, ilyenek vannak még a listán, hogy nem cigizek. csak szórakozok. mondjuk még csak négy napja, de azt hiszem sose akartam ezelőtt letenni a cigit, és soha nem voltam ilyen elhatározott. de most hárman a barátnőimmel, eldöntöttük, hogy júniustól nem cigizünk, és eddig elég jól megy. mondjuk nagyon kell a figyelemelterelés. (mint pl. alma, banán, szotyi, Joe nápolyi egy munkanapra - és még csak annyiba se került, mint egy csomag cigi. :D).
plusz a rendszeres testmozgás is rajta van a listán, mert az nem normális, hogy a legutóbbi lagzis táncolástól lett izomlázam a KAROMBAN! mintha fekvőtámaszoztam volna egy csomót, közben meg csak felemelve tartottam a karom kb. 40 percet összesen. :o
meg régen sokkal keményebb voltam. hm. tényleg el vagyok városiasodva. úriasodva - ahogy apum mondaná. :))
meg:

:)

02.17.
Kb. két hete, elolvastam a blogomat, az elejétől a végéig. hm. érdekes volt. vagy fura inkább?
.z az egy tuti biztos, hogy fogalmam sincs ki vagyok. akkor sem volt, csak ezt nem tudtam. vagy tagadtam. vagy hazudtam magamnak, hogy igen. de most tudom, és ki is jelentem, hogy nem tudom, ki vagyok. és kivagyok ettől. az élet nagy kérdéseiben kellene lassan-lassan meghozni a döntéseket, nekem meg fogalmam sincs, hogy mi alapján kellene azt megtenni.
mennyi ideig kell spóroljak, hogy tudjak elkezdeni egy életet? mert, ha jól élek, de még valamennyiket félre is tudok tenni, pl. mint most, akkor nagyon sok időt fog felvenni, amíg összegyűl. plusz halogatom még mindig a döntést, hogy akkor hogyan tovább. de egyre inkább úgy néz, ki, hogy azt legalább nem egyedül.

************************************************************

ma

még nem tudom mi lesz mi ez tulajdonképpen, de a lényeg, hogy ki kell írnom magamból. hogy is van?! nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. (és persze remélem, hogy évek múlva, mosolyogva fogom ezt is visszaolvasni, mint most télen, az évekkel ezelőttieket.) szóval nagyon elbizonytalanodtam. mindenben. vagy csak megint túlgondolom a dolgokat (pedig becsszó, nagyon keveset vagyok egyedül. vagy csak társaságban?). nem tudom a munkahelyen hogyan tovább. van-e lehetőség további előrejutásban, vagy ennyi volt? nem tudom eldönteni, hogy a kapcsolatom... és itt nem tudom folytatni a mondatot. bepötyögtem egy annyit, hogy: megéri-e; de ez micsoda akkor? megéri-e az időt, az energiát, a bele fektetett terveket, ha vannak olyan pillanatok, amikor egy képzeletbeli beszélgetés alkalmával , csak úgy  gondolatban elhagyja szádat a mondat, hogy: szakítani akarok? és ezek csak a gondolataim. semmi mások. ezek zavarnak így meg. ezek keltenek kétséget egészen még abban is, így majdnem negyedévszázad után, hogy  (különben olyan szinteken vagyok, hogy most majdnem elkezdtem facebookozni, aztán "eszembe jutott", hogy mit is csinálok)... szóval hogy melyik nem. mert az egyik biztos. de hogy a másik is-e vajon? plusz az Á-k. 

folyamatosan csak győzködöm magam, hogy ezért még nem kell lelkiismeret furdalásom legyen, s hogy ez bárkivel/mindenkivel megtörténik időnként, tehát normális. szóval olyan vagyok, mint bárki. kb. ugyanannyi időnk van gondolkodni.